Ő az egyik azon három ihlet közül, ami még a karácsonyi szünetben talált rám. Ő a második.
Sokáig itt pihent az asztalomon majdnem kész állapotban. De valahogy mindig azt éreztem, hogy még hiányzik róla valami. Most azonban már azt mondhatom nektek, hogy végre elkészültem vele. Végre úgy érzem, hogy teljes egészében kész van. Már nem kívánkozik rá semmi más.
A szokásostól kissé eltér már abban is, hogy soha nem szoktam meghagyni a rácsvonalakat. Ez a rajz meg valahogy egyenesen azt kívánta, hogy hagyjam meg. És igaza is lett. Nekem nagyon tetszik így. Persze totál szabályos, nem is lehetne más. 😍 De ne aggódjatok, rajta vagyok, hogy valami olyat is alkossak, ami kissé szabálytalan. Csak kissé. És nem szimmetrikus. Ilyen az én formám, a szimmetria mindenekfelett. Most éppen egy nem szimmetrikus rajzon dolgozom.
Térjünk csak vissza erre az alkotásra! A Háló nevet adtam neki. Számomra az egész univerzumot szimbolizálja. Ha belegondolok, azt is elképzelhetjük egy hatalmas hálónak, amiben minden ott van. Vagy ez a háló lehet az, ami mindent mindennel összeköt. Mert ugyan külön állónak tűnik minden, de valójában ez nem így van. És ugyan az univerzum végtelen, ezen a képen nekem ezt a központi alakzat szimbolizálja.
Örülök, hogy végre megszülettek rajta az utolsó simítások is és végre késznek mondhatom. Tetszik. Szeretem. Nektek hogy tetszik?
Hogy mennyi sok más és egyéb gondolat forgott közben a fejemben, azt azért már nem árulhatom el. Titok. 😇😉💙
Mutatok néhány fázisfotót. Mindig nagyon izgalmas, hogy egy fehér papíron mi fog alakulni, hogy fog alakulni. Minden folyamatot szeretek benne, mert minden egyes vonással egyre jobban látom, hogy mi lesz a vége, minden egyes vonásba egyszerűen beleszeretek. 💗💗💗 Az alkotás nekem maga az Élet. 💖💖💖 Az életerő.
Még nem tanultam meg telefonnal jó fotókat készíteni, nézzétek el nekem! 😘
