Csillaguniverzum

Az elmúlt napokban életemben nagyrészt a csendé volt a főszerep. Nagyon jól megvoltunk és én nagyon szerettem ezt a csendet, ami körülvett. Volt, amikor meditáltam, volt, amikor ilyesmi jellegű zenét hallgattam. Talán ezeknek a hatása volt az, hogy egyik hajnalban, amikor még félálomban voltam, hirtelen jött néhány kép a fejembe. Arról, hogy miket kellene rajzolnom. Összesen négy kép jött. Láttam őket, persze nem teljesen a kész alkotásokat, csak nagy vonalakban.

Ezeknek a képeknek az egyike ez az én Csillaguniverzumom. Hihetetlenül jó volt ezt megrajzolni. Igaz, hogy egyik-másik csillag szerkesztésével kicsit meggyűlt a bajom, de csak egy kicsit. Mégis mindegyik megszületett.

Érdekes is volt közben, mert folyton egyre több ágú csillag akart születni, nekem pedig ki kellett találnom, hogyan tegyem őket létezővé a papíron. Nagyon létre akartak jönni. És, amint látjátok, sokféle formában születtek meg. Mindegyik itt akart ragyogni, én pedig hagytam őket, hogy kiteljesedjenek. Van köztük 4, 5, 6, 8, 10 és 12 ágú csillag. 

Mind egy külön egyéniség, mégis egy nagy egységet alkotnak. Összetartoznak. Egymás nélkül nem léteznek.

És akik segítettek a csillagok születésében, azok a körzőm, egy kis vonalzóm, a vékony rotring, a radírom, a fekete tűfilc és persze a színes filctollak. Versengtek a filcek, hogy melyikőjük kerüljön egyik vagy másik csillagra. De úgy látom, végül mind elégedettek. Mindenki a helyére került.

Láthatjátok a folyamatot, ahogy a csillagok születnek. Nagyon jó volt látni és részt venni benne, ahogy a káoszból valami csodálatos jön létre. Ahogy az összevisszaságnak látszó helyzetből minden vonás a helyére kerül, formát ölt minden csillag. Végül megalkotják a Csillaguniverzumot.

Ha lehet ilyet, akkor ezt az alkotásomat egy csillagszerető kedves ismerősömnek ajánlom. 😊

Csillagaim

  

Múlt héten egy csoportban voltam két napot. Ó, nagyon jó volt. Sok érdekes, kedves, érdeklődő emberrel találkoztam és beszélgettem. Mind a két napon teljesen eltérő volt a társaság. No, de róluk nem is igazán beszélek. Csupán azért említem ezt, mert a beszélgetések közben volt valaki, akit még az alkotásaim is érdekeltek, így megmutattam neki a rajzaimat. Hát látnotok kellett volna a csodálkozását. Teljesen oda meg vissza volt a rajzaimtól. Én pedig annyira örültem ennek, annyira fellelkesített, hogy újra azt éreztem, tényleg alkotnom kell. 💗😍

Úgyhogy itthon elő is szedtem a kis mappámat, szépen megnézegettem az eddig elkészült képeimet. Aztán azokat is sorra vettem, amik piszkozatként vagy csak próbaként szerepeltek a lapokon. Találtam néhányat, amolyan piszkozatfélét, amelyek még arra vártak, hogy ne csak piszkozatok legyenek, hanem befejezett rajzok. Előszedtem hát az egyiket.

A fotók nem a legjobbak, de ez telt telefonnal.

Ez volt ez a csillagos. Mutatok róla néhány fázisfotót is. Szóval, a ceruzával rajzolt alap az már megvolt, csak a többit kellett megcsinálnom. Kicsit alakítgattam rajta, megrajzoltam a vonalakat tűfilccel, majd kiszíneztem. Először csak fekete-fehér kép körvonalazódott a fejemben, de ahogy megvolt ez, valamiért már a színek is befurakodtak a gondolataimba és végül ilyen lett. Nekem nagyon tetszik. Igaz, hogy ez csak egy egyszerűbb alkotás, de akkor is az én művem. Minden egyes vonás az enyém. Nagyon tetszik ezekkel a színekkel.😍😍😍

Imádom, ahogy alkotás közben átkerülök egy másik világba és ott teljesen elmerülök. Nem is értem, hogy hagyhattam olyan sokáig zárva ezt a kaput. De úgy tűnik, most újra megnyitottam és nyitva is akarom tartani. Mert alkotni jó, még akkor is, ha csak magamnak alkotok.

De ha bárkinek tetszik bármelyik alkotásom, meg is vásárolhatja őket.💝