Ismét egy tökéletesre sikerült alkotásomat szeretném nektek bemutatni és megmutatni. Címet még nem igazán adtam neki. Talán az marad, amit írtam, mert folyton csak az a szó jár a fejemben.
Ez is, mint minden alkotásom azzal kezdődött, hogy valamit szeretnék rajzolni. Á, a forma megvan. De hogy helyezkedjen el a lapon? Kicsi legyen vagy nagy? Benne legyen több dolog vagy inkább körülötte? Színes legyen vagy fekete-fehér? Mekkora lapon legyen? Mennyire töltse ki a lapot?
Hát bizony számtalan kérdés ilyenkor felmerül. De amikor jön az első igazán ihlet, na, azt megfogom és elkezdem a rajzolást. Megvannak a fő irányvonalak. A méret, a forma. Mondjuk. Aztán, ahogy rajzolok, befejezem a fő motívumot - hívjuk így -, csak utána jön a következő lépés ihlete. Néha erre várni kell. Amikor megvan a fő motívum, hátradőlök a székemben vagy teszek-veszek itthon és megvárom, hogy betoppanjon hozzám az ihlet. Ha megjött, akkor semmi nem számít, leülök és folytatom a rajzolást. Ez így megy egészen addig, amit a teljes mű el nem készül. De amikor már egészen belelendülök, akkor az ihlet is pillanatok alatt jön már. Én pedig tárt karokkal fogadom. Üdvözlöm. Nagyon tudok örülni egy-egy ilyen ihletnek. Ezek olyan pillanatok, amikor óriási fény gyúl az agyamban. Még jó, hogy nem látszik kívülről, mert lehet, hogy szemsérülést okozna. ;)
Úgy döntöttem, hogy most több képet is megosztok veletek. Ezek az alkotás folyamatát mutatják be.
A képen két teljes napot dolgoztam, ami azt jelenti, hogy csak ezzel foglalkoztam. De órára lebontva ez nagyjából 25 órát jelent. És imádtam minden pillanatát. <3 <3 <3
Ha szeretnéd, hogy a tiéd legyen ez a kép, akkor írj bátran! :)
Bocsi, de csak ilyen hülyén tudtam felrakni a képeket. :)
És íme a kész mű 💖💖💖 :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése